A gyermekek a szülők, a családi- és iskolai környezet által mutatott viselkedést veszik példaként és használják azt alapnak a saját értékrendjük kialakítására. Ha a gyermek látja, hogy környezetében elítélik a megfélemlítést és fellépnek ellene, maga is ezt a mintát fogja átvenni, így elkerülhető, hogy a gyermekek helytelen viselkedési mintákat tanuljanak a felnőttektől.
Számos társadalmi probléma kiváltója és adott esetben egyben felerősítője is a társadalom szélesebb köreinek tájékozatlansága. Az ilyen komplex problémák egyike a gyerekkorban történő kortárs megfélemlítés is. Noha szinte lehetetlen teljességgel megszüntetni vagy megelőzni a megfélemlítés jelenségét azonban kulcsfontosságú a felismerése, elítélése, valamint a megfelelő példamutató hozzáállás kialakítása, ugyanis mindezek révén biztonságosabbá, élhetőbbé és jobbá tehetjük gyermekeink életét, valamint saját „felnőtt” életünket is, mind a társadalom, mind a magánélet szintjén.
Miért válhat jobbá és teljesebbé egy gyermek élete azáltal, ha az őt otthonában és iskolájában körülvevő felnőttek képesek felismerni és megfelelően kezelni a megfélemlítést? Egyrészt azért, mert ezáltal elkerülhető a pszichológiai problémák kialakulása a megfélemlítés folyamatában megfélemlítőként vagy főképp áldozatként résztvevők esetében. Másrészt maga a gyermek is tudatosabbá válik, azaz képes megfelelően kezelni a megfélemlítés problémáját, és a megfelelő helyről segítséget kérni.
