Iskolai megfélemlítés. Szívatás. Zaklatás, Megalázás. Kiközösítés. Mindannyiunk számára ismerős szavak, azonban egy bizonyos életkor elérése után próbáljuk száműzzük őket gyermekkorunk felejtésre ítélt emlékei közé. Ugyan később találkozhatunk a problémával felnőttként, szülőként, vagy éppen hivatásunkból kifolyólag, azonban ekkor már teljesen más szemmel nézünk az iskolai megfélemlítés problémájára.
Sokan úgy gondolják, hogy az iskolai erőszak hatásai korlátozhatóak-e a gyermekkorra, és később már csak múló emlékké válnak. Azonban az elmúlt évtizedek pszichológia és szociológiai kutatásai rámutattak, hogy a megfélemlítés (angolul bullying) erősen meghatározza a felnőttkort, és a társadalom szempontjából időzített bombát képez. 2013 februárban a The New York Times egészségügyi blogja bejegyzésben számolt be egy friss kutatás eredményeiről, melyek szerint azok esetében, akik gyermekkorukban megfélemlítés áldozatai voltak, felnőttkoruk folyamán 4,3-szor nagyobb valószínűséggel alakul ki szorongásos zavar. Az erőszakoskodók esetében 14,5-szer nagyobb valószínűséggel alakul ki pánikbetegség, és közel ötször nagyobb valószínűséggel alakul ki depresszió. Azok férfiak esetében, akik mind megfélemlítők és megfélemlítettek is voltak, felnőttkorukban 18,5-ször nagyobb valószínűséggel jelentkeztek öngyilkossági gondolatok. Azonban az iskolai megfélemlítés nem csupán a felnőttkori mentális betegségek szempontjából időzített bomba. Egy szociológus csoport 2010-ben készült vizsgálata kimutatta, hogy a gyermekkorukban társaikat megfélemlítő egyének felnőttkorukban lényegesen nagyobb eséllyel viselkednek antiszociális módon: ezek a felnőttek tízszer nagyobb eséllyel hazudnak, hatszor nagyobb valószínűséggel bocsátkoznak harcba, és 2,5-ször nagyobb valószínűséggel inzultálnak, vagy fenyegetnek másokat. Számos más kutatás is kapcsolatot mutatott ki az iskolai megfélemlítés és az antiszociális felnőttkori viselkedés valamint a lelki betegségek között.
A vizsgálatok eredményei alapján kijelenthető, hogy az iskolai megfélemlítés nem kizárólag gyermekkori probléma, hanem a felnőtt társadalom súlyos problémája is, amely a megfélemlítő és az áldozat szempontjából kihatással van a mindennapi életre, mind kriminológiai és mind társadalmi, mind politikai szinten.
Az egykori megfélemlítők felelős pozícióban, döntéshelyzetbe kerülve számos esetben hozhatnak kérdéses döntést, vagy éppen antiszociális viselkedésükkel újrateremthetik a megfélemlítés légkörét. Ebből fakadóan megfélemlítés iskolai szinten történő szervezett kezelése és visszaszorítása kulcsfontosságú feladat társadalmunk és előrehaladása szempontjából.
Interjú Jármi Éva pszichológussal (HVG online, 2009. december 18.)
http://hvg.hu/itthon/20091218_bullying_iskola_eroszak
Angol nyelvű cikkek az iskolai megfélemlítés hatásairól:
-Mark Dombeck, Phd.: The Long Term Effects of Bullying (American Academy of Experts in
Traumatic Stress)
http://www.aaets.org/article204.htm
-Catherine Saint. Louis: Effects of Bullying Last Into Adulthood, Study Finds
(The New York Times, Well blog, 2013. 02.20)
http://well.blogs.nytimes.com/2013/02/20/effects-of-bullying-last-into-adulthood-study-finds/
-Sociologist Ties Childhood Bullying Traits to Adult Anti-Social Behavior
http://www.sciencedaily.com/releases/2010/10/101006144505.htm
-Study suggests link between childhood bullying and adult intimate partner violence perpetration
http://www.psypost.org/2011/06/study-suggests-link-between-childhood-bullying-and-adult-
intimate-partner-violence-perpetration-5622#sthash.XdbKAuSL.dpuf
